Az idei farsangi mulatságunk

Szerbusztok!

Megvolt az idei farsangi bálunk is. Negyedik éve, hogy megszervezzük ezt az ünnepséget is a magyar tagozat 5-8 osztályos diákjainak. Örömmel tapasztaljuk, hogy mind népszerűbb ez az ünneplési forma a diákjaink körében. Az idei ünnepségen nagy számban voltak jelen úgy a kisebb osztályosok, mint a végzős osztályok diákjai. Olyanok is együtt mulattak velünk, akik a tavaly nem tartották elég fontosnak a részvételt. Köszönet nektek ezért az örömömért!
Minden évben megpróbáltunk az előző évek bevált programjaiból átvenni néhányat, de új ötletekkel is megpróbáltuk gazdagítani és változatosabbá tenni ezt a mulatságot.
De hogyan is szokott zajlani a marosvásárhelyi 2-es Számú Általános Iskola
farsangi mulatsága? Mi az ami bármi más farsangolásnál másabbá teszi? Miért érdemes részt venni egy ilyen buliban?
A „hogyan zajlik”-ra majd később visszatérek. Most azzal kezdeném, hogy mi az amit másképp szeretnénk. Illetve egyáltalán arra a kérdésre válaszolnék, hogy miért is álltunk elő ezzel az ötlettel pár évvel ezelőtt.
Saját iskoláséveim tapasztalatából tudom, hogy a közös iskolai rendezvények mennyire nagy fontossággal bírtak gyermek szívemben. Lehet, hogy inkább akkor, amikor kisebb iskolás voltam, de tisztán emlékszem, hogy még licista koromban is szívesen visszajártunk az általános iskolánk által szervezett farsangi bálokra. Jó volt találkozni a még ott maradt barátainkkal, testvérekkel és tanárokkal. Na meg a hangulattal is, amely annyira otthonos volt. Fontosak számomra mind a mai napig ezek az emlékek. És most már nem csak élmény szinten él bennem, hanem tanárként, közösségépítő munkát is végezve már tudatosult is bennem az ilyen jellegű rendezvények fontossága.

Amire szervezőként törekszünk, az a mulatásnak éppen ez a közösséget összehozó, embereket egymással megismertető tulajdonságának kibontakoztatása. Éppen ezért a tevékenységeink úgy vannak felépítve, hogy a diákokat az együttműködésre késztesse. Ez az egyik fő célja a kulturális, szórakoztató jellegű jeleneteknek is, amelyet minden osztály be kell mutasson ezen alkalommal. Hadd ismerjék meg a diákok egymásnak ezt a vetületét is. De fontos szerepe van a nagyobb közösségi kötődésnek is. E célból minden évben az ünnepség azzal kezdődik, hogy minden osztály meg kell terítsen egy ünnepi asztalt. De nem akármilyet, hanem hagyományos ételekkel ékeskedőt. Külön értékelésben részesül az az osztály, amelynek a legtöbb házi készítésű – sőt ha lehet, akkor saját kezűleg készített – étel van az asztalán. Büszkén mondhatjuk itt el, hogy a mi iskolánk diákjai közül nem csak a lányok, de a fiúk is értenek a hagyományos házi ízek furfangjához.

De természetesen nem csak sütni-főzni meg színészkedni tudunk, hanem tudunk jelmezeket is gyártani, na meg játszani és bulizni is. Idén is, mint eddig valahányszor, amikor megszerveztük ezt a mulatságot, diákjaink kitettek magukért ami a maszkokat is illeti. Jobbnál jobb ötleteket varázsoltak elő szüleik, nagyszüleik padláson-pincében őrzött múltjából. Ráadásul nem csak a diákok, hanem a tanárok is megmutatták, hogy az ötletesség és a játékosság nem szűnik meg az évek múltával. A szervező tanárok együtt mulattak, táncoltak és játszottak vidám diákjaikkal. Jó volt látni!

Diplomát minden osztálynak adtunk, ráírva, hogy a zsűri mit látott kimagaslónak az osztály szereplésében. Méltatták az ünnepi asztalukat, a fellépésüket és az osztály jelmezeit. Ugyanakkor osztályszinten díjaztak három-négy maszkot, amely különösebben ötletes volt. Nem irigylem a zsűrit. Nem lehetett könnyű dolguk.
Ami az osztályok részvételi díjazását illeti, hagyomány szerint gyümölcsöt kaptak. Ezt az egészséges táplálkozás jegyében. Az egészségeset is szem elől vesztő kedveskedés jegyében pedig, egy tábla csokival is megtoldottuk mindegyik osztály díját. Jó étvágyat hozzá!
Az idei farsangi bálunknak volt néhány újdonsága is. Az első az volt, hogy a magyar tagozat kórusa fellépett a programok elején, ünnepre hangolva a társaságot. A mulatság vége fele pedig egy régi farsangi népszokást próbáltunk feleleveníteni – éspedig a farsangi bábúégetését. Aki akarta, papírcetlire felírta a tavalyi év bánatait, fájdalmait, nem kívánt eseményeit, és bedugta a farsangi bábnak a ruhájába, hogy amikor elégetjük a tél bábuját, akkor vele együtt füstté váljon az összes bánata, és soha többé vissza ne jöjjön. Egy másik újdonsága az idei farsangi mulatságunknak, hogy a termet későbbi időpontig használhattuk, így a táncosabb lábú fiatal lelkűek hosszabban koptathatták a padozatot cipőik alatt.
Hát így történt ez minálunk a farsangi mulatságon. És eddigi visszajelzések szerint igen sokan már fenik a fogukat a jövő évire is. Nekem azért van egy bánatom, ami az idei mulatságunkat illeti. Éspedig az, hogy nem volt ki lefilmezze a szebbnél-szebb, ötletesebbnél-ötletesebb produkciókat, így nem nézhetem vissza a hosszú esős napokon. Jövőre mindenesetre erről is tenni fogunk, ha Isten éltet.

Pregătirea acestei activităţi a început deja în lunile octombrie, când elevii claselor a 6-a au început să pregătească programul lor cultural. Cum au văzut în anii trecuţi cât de frumoase lucruri pot face unii colegi de ai lor, au decis că în acest an şi ei vor aduce pe scenă ceva special. Ceea ce au şi reuşit să facă.
În data de 20 februarie, sâmbătă, în jurul orei 12,45 elevii au început să se adune în locaţia devenită tradiţională a acestei acţiuni- la casa Deus Providebit al bisericii romano-catolice din centrul oraşului. Fiind al patrulea an în care am închiriat sala festivă a acestei clădiri, elevii nu au avut probleme să-l găsească.
După ce au ajuns mai toţi participanţii, fiecare clasă a avut să pregătească o masă festivă cu bucate tradiţionale caracteristice pentru această serbare, preparate acasă. Aceste mese au fost apoi apreciate de către juriu, acesta fiind format din toţi profesorii enumeraţi la organizatori, care nu sunt diriginţi ai claselor, dar au fost prezenţi la activitate.
Serbarea a fost deschisă de corul secţiei maghiare ei elevilor şcolii noastre conduse de domnişoara profesoară Moldován Emese. Corul a cântat cântece populare şi a dat tonul de serbare activităţii noastre.
Următorul pas a fost prezentarea momentelor culturale pregătite de către fiecare clasă. Am avut plăcerea să vedem de la o parodie a poveştii „Albă ca zăpada”, prin cântece şi poezii populare, dansuri moderne, scenete scrise şi regizate de către elevi cu, sau fără ajutorul diriginţilor până la comedii, o variată gamă de programe cultural-distractive.
După scenete, elevii s-au mascat şi şi-au prezentat măştile la colegi şi la juriu pe clase. Măştile cele mai apreciate de juriu au fost cele care au fost făcute de casă şi prezentau cât mai multă fantezie.
După prezentarea măştilor au urmat jocuri distractive de grup, timp în care juriul a deliberat şi a scris diplomele. Scrisul diplomelor s-a lungit neaşteptat de mult, însă elevii au dansat până s-a ajuns la premiere. Clasele au primit diplome fiecare pentru specificul a ceea ce a adus această clasă la serbare- atât ceea ce priveşte mesele festive cât şi programul cultural. Diplome au primit şi măştile individuale, câte 3-4 pe clasă. Una din diplome a fost totuşi una specială. Clasa a 5-a D s-a mascat pentru povestea „Albă ca zăpada”, astfel clasa ca şi grup a primit un premiu special. Aplauzele cele mai îndelungate totuşi l-a primit un elev al clasei a 6-a D, el fiind unul care de obicei este evidenţiat pentru boacănele pe care le face în şcoală, aici însă a fost apreciat pentru creativitatea măştii făcute de casă. Eu personal am rămas adânc impresionat de faptul, că elevii i-au apreciat şi încurajat această incercare de a se conforma cu grupul prin aplauze de mai bine de un minut.
Ultimul pas al programului era reînvierea unei alte tradiţii populare legate de această serbare. Cu acordul conducerii casei Deus Providebit, la locul desemnat de ei am ars o păpuşă de pai. Această păpuşă simbolizează anul ce a trecut, iarna ce trece, şi tot greul şi răul anului trecut. Elevii şi profesorii au scris pe bucăţele de hârtie relele pe care nu vor să le mai aibă cu venirea noii primăveri, al noului ciclu anual, şi l-au pus în hainele păpuşii, şi s-au uitat cum acestea se transformă în fum şi pulbere.
Ultimele acorduri ale serbării au fost acompaniate de muzică şi dans.