joi, 18 noiembrie 2010

Az én példaképem

Feladatul kaptuk a magyartanárnőtől, hogy írjunk fogalmazást anyák napjára. Előzetesen elbeszélgettünk az anyák ünneplésének történetéről, és hangolónak a tanárnő felolvasta Dzsida Jenő: Hálaadás  című versét. Így született meg az én fogalmazásom, amellyel édesanyámat szeretném köszönteni.
            Édesanyám a szívemben különleges helyet foglal el. Legtöbbször hozzá fordulok örömömben, bánatomban.
            Tudom, hogy május első vasárnapján világszerte megünneplik az anyák napját, de én az év minden napján őt ünnepelném; akárhányszor rám mosolyog, dicsér vagy éppen szid, jóra int vagy dorgál. Én soha nem tudnék rá haragudni. Még az én születésnapomon is először rágondolok: neki köszönöm, hogy megszülettem. Úgy érzem, hogy ő kéne kapja mindig a virágot.
            De milyen is az én édesanyám? Egyszóval csodálatos! Kiragyog
a többi édesanya közül. Szeretete véd engem: ha beteg vagyok, mellettem virraszt, ha boldog vagyok velem együtt örül, mindig érettem dolgozik. Tőle tanultam meg, hogy mit jelent jónak lenni. Nem csak a jó tanulás jelent sikert, tőle tudom, hogy a jó viselkedés is sikerélmény, további jólétre ösztönöz. Hiszen nem mindenki tehetséges a tanulásban, de azért lehet jó. Szeretni az jó! A szeretet alakít, formál minket, szárnyakat ad, a magasba lendít. Az árulkodás, áskálódás helyett az önzetlen segítség jóvá teszi az embert. Ezt mind-mind édesanyámtól tanultam.
            Kiskoromban, ha el-elcsípte egy-egy ártatlan füllentésemet mindig így figyelmeztetett: vigyázz, mert aki folyamatosan füllent az hazug emberré válik.
            Nem szereti, ha semmittevéssel töltöm az időm. A semmittevés lustává tesz, szokta mondogatni. Arra tanít, hogy mindig a jóra törekedjek, mert akkor jó ember lesz belőlem. Figyeljünk arra amit gondolunk, beszélünk és cselekszünk, mert mindez alakít minket, formálja a személyiségünket. Gondoljuk jól meg, hogy mit teszünk, hisz tettei szerint ítélik meg az embert. Amit ma gondolunk és beszélünk holnap olyanokká válunk.
            Hálát adok a Jóistennek, hogy van édesanyám, hisz olyan sok az árva gyermek, akinek nincs édesanyja.

Drága jó Édesanyám! Isten éltesen sokáig, tartson meg örökké nekem!

„ Álld meg édesanyám járását-kelését,
  Álld meg könnyhullását, álld meg szenvedését!
  Álld meg imádságát, melyben el nem fárad,
  Álld meg két kezeddel az Édesanyámat!

  Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
  Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!!”
                                   
Dzsida Jenő – Hálaadás
Ferenczi Beatrix