Ezen a címen hirdette meg az oszi, az „Aki tud az nyer” vetélkedőt osztályfőnöki órára. Mindenkinek anyagot kellett gyűjtenie a város nevezetes személyiségeiről, épületeiről és a műemlékekről. A cél az volt, hogy minél többet tudjunk meg városunkról, azokról akik sokat tettek érette.
Felfedező utunkon jó társnak bizonyult a „Marosvásárhelyi arcképcsarnok” című naptár és az oszi által meghatározott könyvészeti anyag.
Én gyakran jártam a várban például a Vásárhelyi Napokon, és más szórakoztató ünnepeken is, kíváncsi voltam a vár történetére. Az internetten is utána olvastam, s a következőket tudtam meg.
A várba igyekvő embert a kapunál Borsos Tamás szobra fogadja amelyet Kiss Levente marosvásárhelyi szobrászművész készített. Igaz az utóbbi hetekben ócskavas gyűjtők el akarták emelni, el is indították, de szerencsére a tolvajokat elfogták. Remélem a szobor
eddig már visszakerült eredeti helyére. Marosvásárhely egyik legismertebb nevezetessége a vár, amelyet a XVII. század közepén építettek Borsos Tamás főbíró kezdeményezésére. A vár helyén Báthory István, erdélyi vajda várkastélyainak romjai állottak.
A megerősített építményt a székelyek szemmeltartása végett építették 1492-ben a város melletti dombra. Ez azonban nem volt elégséges egy esetleges külső támadás esetén, hogy megvédje a várost. Így az 1601-ben betörő török-tatár seregek zavartalanul garázdálkodhattak, földig rombolva a vár belső épületeit. Egy év elteltével Basta emberei megsemmisítették azokat az épületeket, amelyek valami szerencse folytán épségben átvészelték a török pusztítást.
A támadások idején a város nemességének egy része Brassóban lelt menedékre. Borsos Tamás, Marosvásárhely jövendőbeli főbírája látva a brassóiak jól megerősített várát állítólag így kiáltott fel: „ó ha csak egyetlen ilyen bástyát tudnék építeni Marosvásárhelyen, akkor nem lenne szükség arra, hogy az emberek az erdőben keressenek menedéket veszély esetén”. Főbírósága idején (1602-1605) Borsos Tamás több kérvényt intézett az erdélyi fejedelemhez és a török szultánhoz, ezekben kérte a város számára egy vár építésének engedélyezését. A szükséges jóváhagyások megszerzése után, a vár építését 1602-ben kezdték el , Báthory István várkastélyának helyén. Kezdetben ujjá építették a megrongált templomot, majd megépítették a bástyákat és a tíz méter vastag falakat. A várat tíz méter széles, nyolc méter mély árokkal vették körül. A város lakossága jelentős mértékben hozzájárult a vár és a bástyák megépítéséhez. A városbeli céhek vállalták öt bástya (összesen hét bástyája van a várnak) megépítésének költségeit és munkálatait, ezek mai napig őrzik nevükben építőik mesterségét. Ha a tudományegyetem felé indulva megkerüljük a várat, az első bástya, amelyet megpillantunk a Vargák bástyája, majd továbbmenve következik a Szűcsök és a Lakatosok közös bástyája, valamint a Kádárok bástyája. A Vár Sétányon elhaladva megtekinthetjük a Mészárosok majd a Szabók bástyáját. A kapu bástyája, mint a neve is mutatja bejáratul szolgált az erődítménybe. A vár utolsó bástyája a Báthory bástya, nevét építtetőjéről kapta. Befejezése után – kb. 1658 – a vár belső udvarában több lakóházat építettek, ezeket 1775-ben bontották le, amikor a Habsburg vezetés emberei katonai építmények (lőszerraktárak, laktanya stb.) emeltek ott. Ezeket az építményeket csak 1962-ben bontották le, amikor a helyi vezetőség egy pihenő-szórakoztató parkot akart létesíteni a vár udvarán. A park létesítéséhez azonban hiányzott a megfelelő pénzalap, így a munkálatokat 1973-ban félbeszakították. Az utóbbi években a város vezetősége újból különböző szórakozási lehetőségeket ajánl a lakosság és a turisták számára a vár területén.
Jó a várban szórakozni, csak vigyázzunk rá.
