Az idén is, mint minden évben a diákok sok matekversenyen próbálhatták ki tudásukat. Volt ahol a logikát mérték fel, a leleményességünket, s olyan is ahol a problémamegoldó készségünket, de mindegyik alapja a tudás volt.
A versenyeket általában szombatonként szervezik meg. Amikor a versenyzők összegyűlnek az iskolákban, néha rádöbbenek, hogy a “matematika” elriasztó zöngéje ellenére is, sokan vannak akik szeretik ezt a tantárgyat. Én is egy ilyen diák vagyok. Igaz, talán a tanulók fele csak azért jön el, hogy a versenyen való részvételért egy-egy tízest kaphasson de még a másik felének a létszáma is elég nagy.
A kíváncsian várt tételek megérkezése előtt mindenki izgul, van aki jobban, van aki kevésbé. Találkoztam már olyanokkal is, akik rágózással,csoki evéssel vagy a matekfüzetük folytonos bámulásával enyhítik izgalmukat, egy-egy gyerek néha már remeg az izgalomtól. Rajtam általában nem látszik ha ideges vagyok, de ilyenkor nekem is pillangók röpködnek a gyomromban. Aztán, amikor megpillantjuk a tételeket mindig meglepődünk. Egyesek felsikoltanak örömükben, mások bánatukban, s van aki úgy érzi, hogy kínaiul van írva minden. Én is ez utóbbiakhoz tartozom, de amikor egyre többször elolvasom, és szinte már kívülről tudom a felhívó szöveget már többet értek belőle és könnyebbnek tűnik a megoldandó feladat. Így volt ez a “Zrínyi Ilona” versenyén vagy a megyei fordulón. Néha két, néha három órát írhatunk, ami kívülről soknak tűnik, de szerencsére (legalábbis én) már megtanultam beosztani és kihasználni az időmet. Aki már több versenyen is volt megpillanthat ismerős arcokat vagy ismerősen csengő neveket. Örömmel tölt el, ha jól szerepelek egy versenyen, de tudom, hogy szinte mindent a szüleimnek és a matektanárnőnek köszönhetek, és egyúttal meg is szeretném nekik köszönni támogatásukat, segítségüket, így van ez más tantárgyakkal is. Örülök, hogy a Zrínyin az idén is belekerültem a megyéből az első öt közé, és annak is, hogy a megyein is jó eredményt értem el.
Sokszor elgondolkodtam azon, hogy miért is szeretem én a matematikát? Mi is a szép benne? Miért gyötröm magam a megoldások keresésével? Számomra minden megoldandó feladat olyan, mint egy ismeretlen út, amelyet be kell járnom, felfedeznem. Fúr a kíváncsiság, hogy megtalálom-e a rávezető utat? Ha igen, boldog vagyok. Kíváncsivá tesz a feladat, keresem a jobbnál jobb megoldásokat, s ha megtalálom örülök neki. Olyan érzés kerít hatalmába, mint amikor elrejtenek előlem otthon valamilyen ajándékot, azért hogy meglepinek szánják. Én megsejtem, és kutatom, hol lehet? Mindig örülök ha megtalálom.
Az is igaz, hogy a matematika tanulásához nem elég ez a “kiváncsiság”. Kitartó, céltudatos munkára van szükség! Sokszor a “rejtett út” nagyon göröngyös, de sikerül, megéri. Ezt tanultam a matektanárnőmtől is, aki sokat biztat, bátorít minden botorkáló gyermeket. Örülök, hogy Bartos Honorea tanárnővel tanulhatom ezt a szép, de sok munkát, gyakorlást igénylő tantárgyat.
Köszönjük a munkáját, köszönjük, hogy mindig lelkesen biztatóan készít a versenyekre. A lendületet mindig tőle kapjuk. Nekem sokszor bejött a siker.
Próbáljátok ki minél többen!!!
