Három napi élmény Szovátáról

Eljött a nagy nap! Hétfő reggel mindenki izgatott volt, hiszen reggel indultunk három napra egy szovátai kirándulásra. Kilenc óra előtt gyülekeztünk az iskola előtt.

Amikor odaértünk, nagy meglepetés várt ránk, ugyanis az osztályfőnökünk jól megviccelt bennünket. Bejelentette, hogy csak másnap fogunk indulni. Kezdetben nem hittük el, aztán kezdett egyre komolyodni a hír, végül mégiscsak kiderült, hogy csak egy rossz vicc. Nemsokára megérkezett a busz és mi elfoglaltuk kényelmes helyeinket. Útközben boldogan tervezgettük a elkövetkezendő napokat Miután megérkeztünk, elindultunk a tábor felé. Egy hosszú, köves út vezetett a táborba. Egy kicsit előbbre menve egy székely kapu állt, melyben különböző minták voltak belevésve. Az út végén van a központ nagy ebédlővel, sok szobával, két előtérrel és fürdőszobával. A ház mellett egy hatalmas rét található, ahol rengeteget szórakoztunk. A rét hátsó részében van a kötélkert. A kötélkertben különböző tevékenységek állnak rendelkezésünkre. Itt található a lánchíd is, amelyet a második napon ki is próbáltunk.

Miután jól szemügyre vettük a környéket, megismertük

vezetőinket, Levit és Noémit. Délután túrázni mentünk egy közeli kápolnához, mely egy magas domb tetején emelkedik. Ott különböző csapatépítő tevékenységekkel birkóztunk meg. Át kellett jutnunk egy kifeszített kötél másik felére, miközben fogtuk egymás kezét és nem érinthettük el a kötelet. Utána csapatokra oszlottunk és minden csapat egy-egy fészket épített valamilyen madár számára. A legérdekesebb az volt, amikor bekötött szemmel kellett visszamenni a táborba úgy, hogy egy osztálytársunk vezetett minket. Ennél a játéknál fontos volt az egymásban való bizalom, hogy egymás szavára hallgassunk.

Másnap délelőtt is érdekes játékokkal ismerkedtünk meg, ahol szükséges volt az összetartás, a csapatmunka. Néhány karton lapon kellett eljutni a célhoz, és egy szőnyeget megfordítani anélkül, hogy bárki lelépjen róla, miközben mindannyian rajta állunk. A már említett lánchídon is próbára tettük bátorságunkat. Négy méter magasan egyik láncról a másikra léptünk, melyek egy méter távolságra voltak egymástól délután elgyalogoltunk Szovátára egy erdőn keresztül. Ott pedig három csoportra oszlottunk. Mindegyik 3 kérdésre kellett választ keressen a varosról, és egy reklámot készítsen Szovátáról. Itt is fontos volt a csoportmunka.  A harmadik nap délelőtt az összetartás, bizalom, kitartás volt a legfontosabb. Az első játékban egy személyt adtunk kézről-kézre, miközben o. kezeinken feküdt. A következő játéknak az volt a neve, hogy "lézeres". Két fa közé össze-vissza madzag volt kikötve, és kilenc ember, úgy kellett átjusson bekötött szemmel, hogy ne érjen hozza egy lézerhez sem. Közben valaki irányította hátulról. Ezután sok hó közé képzeltük magunkat, ugyanis megtanultunk háton járni egy pár sílécen. Így szükség volt az egyetértésre és a csapatmunkára. Délután szabad tevékenység volt, mivel elérkezett az utolsó nap és a pakolás ideje. De még mielőtt haza indultunk volna, jól kiszórakoztuk magunkat, és egy jó nagy fűcsatát rendeztünk. Mintha egy háború lett volna, úgy dobtuk és bombáztuk egymást a nagy fűáradattal.

Estefele megérkezett az autóbusz, amely hazaszállított minket. Jól éreztük magunkat, és reméljük soha nem felejtjük el ezt a tábort. Szép volt, jó volt, ennyi volt.

 Szovátára utazásra nem kell sok milla,

Van egy szép to es rengeteg villa.

A kaptár is jó es finomak a mézek,

Szeretettel varunk kedves méhek!

Mindenkit vár Szováta,

a kóbor kutyák tanyája.

Sok műemlék és villa vár,

de jó gyógyfürdőkben sincs hiány

Kedvesek az emberek, rnindenkit szeretnek

Eltévedni nem lehet,

mert az emberek segítenek.

Ha ide betévedsz, sok kalandra lelsz!

Mert Szovátára jönni jó,

Éppen nekünk való,

Mindenkit sok szeretettel várunk

És jó szórakozást kívánunk!

Demeter Eszter