Mindig csodáltam a világítótornyokat. Állnak a parton és szünet nélkül lövellik széles fénycsóvájukat messze a tengerre. Ezért nem tévednek el a halászhajók.
Jézus is ilyen világosság ebben a sötét világban. Hívogatja magához az embereket, akiket az eltévedés veszélye fenyeget. Biztos kikötőbe hívja őket. Mindannyian állandó veszélyben élünk. Eltévedhetünk. Különösen akkor, ha azt hisszük, hogy nekünk semmi szükségünk Istenre, boldogulunk mi nélküle is. Arra sincs szükség, hogy szüleink oktassanak bennünket. Az ilyen hozzáállás azonban nagyon hibás. Mindannyiunknak szükségünk van a világosságra, ahogyan a hajónak a világítótoronyra. Jézus mondja: „Én vagyok a világ világossága…” (Jn 8,12) Nézz mindig rá! Akkor biztosan megtalálod a kikötőt. Nála nyugalom és biztonság vár.
Csöbi Tímea
“A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.” Ézs 9,1
A nép bűnben, sötétségben él, nem törődnek Istennel. Mindenki csak a földi javakat gyűjti. Az ünnepekre nem lelkileg készülődnek, az emberek nem arra figyelnek, hogy megszületett Jézus Krisztus, nem az ő születésnapját várják, hanem ajándékok keresésével, bevásárlással vannak elfoglalva. Jézus a világ példaképe, Ő arra int mindenkit, hogy az ő útját járjuk, az Istenhez vezető utat.
Bár naponta látjuk a csapásokat, mégsem fogjuk fel azokat igazán.
“Ezért nem örül ifjainak az Úr, nem könyörül árváin és özvegyein, mert mindenki elvetemült gonosztevő, és minden száj bolondot beszél. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.” Ézs 9,16
Csepán Dalma-Beáta
