Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr volt egyszer egy Nevenincs ország.
Ennek az országnak a királyát Nevenincs királynak hívták. Volt neki egy csodálatosan szép leánya. Ez annyira szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de őrá nem.
Egy szép napon a király parancsot adott a szolgáinak, hogy hirdessék ki az egész országban, hogy aki a három próbát teljesíti, mégpedig megszámlálja ,hogy a réten hány fűszál van, megeszi a király koronáját, majd legvégül elbújik a legsötétebb helyre a palotában, annak adja a lányát és fele királyságát.
A királyi palotától nem messze, már évek óta állt egy kicsi, de takaros kunyhó. Abban lakott egy árva fiú, akit Jancsinak neveztek. Már kicsi korában meghaltak a szülei, Jancsi a nagymamájával lakott. Jancsi szegény fiú volt, nem volt semmije, csak esze és bátorsága. Okos legény
volt ő. Mindennap korán hajnalban kelt, segített a nagyijának, majd kiterelte a nyáját a legelőre. Miközben a nyája legelészett, Jancsi a fűben heverészett, és egyszer csak hallja, hogy két ember egymással beszélget. Közelebb merészkedett hozzájuk, és megütötte a fülét a hír, hogy akinek sikerül a király három próbáját teljesíteni, az megnyeri a királylány kezét és a királysága felét. Jancsi nem sokat gondolkozott, fel is kerekedett és két éjjel, két nappal ment, ameddig el nem ért a királyi palotához. A távolból megpillantotta a csodálatosan szép palotát, és még a lélegzete is elállt tőle egy pillanatra. Ragyogott az egész palota, mint a napnak a fénye. Belépett a palota udvarára és így szólt a királyhoz:-Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, én teljesíteni fogom a három próbát.
-Látom, hogy bátor legény vagy, de tudd meg, ha nem sikerül teljesíteni, akkor a fejedet a város kapujára tűzik. Az első próba ez: számold meg, hogy hány fűszál van a réten!
Tetszett a királynak a válasz, így hát Jancsi elé adta a második próbát is.
-Jól van Jancsi, jól válaszoltál. Most pedig edd meg a királyi koronámat!
-Felséges királyom, én nagyon szívesen megteszem amit kér, megeszem a királyi koronát, de hogy viszonozzam a kedvességét, előbb én is odaadom a juhászi kucsmámat, harapjon belőle egyet felség, utána majd én is falok a koronából.
Nem volt mit mondjon erre a király, a harmadik próbát is elébe tárta.
Na te juhászlegény, még maradt egy utolsó próba, ha ezt is teljesíted, akkor tied a lányom és fele királyságom. Itt van a palotám, keresd meg a legsötétebb helyet benne, és bújj el oda előlem, de úgy, hogy én ne találjalak meg téged, mert ha mégis megtalállak, akkor felakasztalak!
Jancsi egy kicsit gondolkozott, majd előkapta sebesen a zsebkendőjét, a király szemeit vele bekötötte, és olyan csendben maradt, hogy még a szusszanása sem hallatszott.
A király bekötött szemmel keresni kezdte Jancsit, de nem találta, annyira sötét volt minden előtte.
Tetszett a királynak Jancsi leleményessége, és így szólt a juhászhoz:
-Okos legény vagy te Jancsi, és nagyon bátor. Minden próbát jól kiálltál előttem. Helyesen válaszoltál. Ezért neked adom a lányomat és fele királyságomat.
Még aznap nagy lakodalmat csaptak, meghívták a nagymamát is az esküvőre. Ettek, ittak, mulatoztak. Híre a nagy mulatságnak messzi földekre is eljutott. Boldog volt Jancsi és a szépséges királylány is. Onnan tudom mindezeket, hogy én is ott voltam, egyet jót mulattam. Aki nem hiszi el ezt nekem, az járjon utána.
