“Az ének szebbé teszi az életet, az énekelők másokét is’’

Valóban, egy kis időre szebbé tettük az életet, másokét is ,a magunkét is, május 1o-én a Bolyai Farkas Líceum dísztermében sok énekes pacsirta gyűlt össze. Minden évben megrendezik a hagyományos Magyar Népdalversenyt. Sok gyerek, kinek adottsággal volt tele a hangja, részt vett ezen a versenyen. Megmutattuk a közönségnek, hogy van bennünk egy vidám lélek, amely énekelni szeretne. Na meg a ruha is nagyon érdekes volt. Nem is akármilyen ruhába kellett öltözni, hanem székelyruhába. A versenyen szólisták és csoport kórusok is résztvehettek. Én is egy szólista voltam és viríthattam a színpadon a szép ruhámban Amikor a zenetanárnő kijelentette, hogy  népdalverseny lesz, előre tudtam, hogy benevezek. Kezdetben nagyon izgultam, kiválasztottunk a zenetanárnővel három régi népdalt, amelyet begyakoroltunk. Az osztályunkból résztvett még szólistaként, Oproiu Nicolette és egy csoportkórus kinek tagjai Pap Timea, Kristóf Noémi Bernadett és Csergedi Réka. Mindnyájan 

nagyon sokat gyakoroltunk, amíg tökéletesek lettek az énekek. Érdekes, nem volt bennünk irigykedés egymás ellen, mint ahogy az szokott más versenyek előtt. Nem egymást akartuk legyőzni, csak egyszerűen megmutatni magunkat, énekelni, énekelni a szépség kedvéért, az együtténeklés öröméért, mindig magunkért, soha mások ellen. És ez jó érzés volt. Kihozni magunkból a legtöbbet. Az oszi is együtt drukkolt velünk. Osztályfőnöki órákon mindig elénekeltette velünk a népdalokat, hogy gyakoroljunk. Végül eljött a nagy nap, mindenki a legtöbbet próbálta kihozni magából. Nagy örömünkre fényes sikert arattunk. A csoport kórusunk első helyet nyert, én is első helyet nyertem, Niki pedig második lett. Mindenki nagyon büszke volt ránk ,főleg mi saját magunkra. Nagyon nagy élmény volt székelyruhában , fényesen énekelve csillogni-villogni. Nem felejtem el, hogy a versenyen kívül, osztályunk kórusa is nagy sikert aratott. Nagyon sikeresen elfurulyáztuk és elénekeltük az eddig tanult népdalokat. Örvendünk hogy osztályunkat ennyire érdekli a zene , az éneklés és a siker.

A szüleim is örültek. Ők is eljöttek a versenyre meghallgatni minket. Még a nagyszüleim is.Számomra nem csak verseny volt ez a megmutatkozás, hanem ünnep is. Jól éreztem magam az ünneplő régi székely ruhámban. Szeretném ha több alkalomkor is fölvehetném. Valahogy szebbnek éreztem magam benne. Azért talán, mert ritkán öltünk magunkra népi ruhát? Nem tudom de az biztos hogy, én másnak láttam mindenkit.

Szerintem az is nyertese volt a versenynek , aki nem vihetett haza díjat, de átérezte az ünnep varázsát osztálytársai drukkolását. Sok szép régi népdalt halhatott. A népdalszeretet már megfogant bennünk. Tudom, hogy nem minden magból lesz virág, nem miden résztvevőből népdal énekes, de azért a gondolattal eljátszhatok. Hátha-hátha!! Egy biztos, még gyakran fogok énekelni.

Köszönjük a szervezőknek a lehetőséget, ,köszönjük a zenetanárnőnek, Nagy  Annamáriának, hogy irányított, felkészített és bátorított.

Tór Evelin Éva