Szent Miklós a kisázsiai Myra szent püspöke, a keleti egyház máig tisztelt szentje. A legenda szerint egy éjjel három szegény lány ablakába három zacskó aranyat tett, hogy megszabadítsa őket a szegénységtől, és tisztességesen férjhez mehessenek.
A legenda szerint Miklós az ablakba tett ajándékával megmentette a lányok becsületét. Innen ered az a szokás, hogy a gyerekek szépen kitisztított cipőjüket az ablakba állítják ajándék reményében. Stájerországban szent Miklós ünnepének előestéjén a Mikulás ajándékot tesz az ablakba tett cipőkbe, persze csak a jó gyermekekébe. Másutt személyesen tér be a házakba megajándékozni őket.
A Mikulás nap szokásai a polgárság megjelenésével alakultak ki, s nagy valószínűséggel Ausztriából kerültek hozzánk.
Bár a Mikulás ünneplése elsősorban a polgárság körében terjedt el, azért a jeles napon való ajándékozásnak a magyar parasztság körében is voltak hagyományai. A gyerekek persze mindig tudni szerették volna, mit csinál a Télapó, amikor nem ajándékokat osztogat. Így született meg a Mikulás-legenda, amely szerint a finn Lappföldön lakik, és rénszarvas szánon közlekedik.
Az európai népeknél a Mikulás kezdetben hosszú ősz szakállú, földig érő köpönyeget viselő aggastyánként ábrázolták. Szent Miklós ünnepe Amerikában a XIX. Században keveredett össze Karácsony ünnepével. Amerikából az 50-es években terjedt el Európába az amerikai típusú Mikulás, aki pirospozsgás, pocakos, mosolygós. Ruházata is megváltozott: rövid prémmel szegélyezett kabátot és félhosszú csizmát hord
Bab Timea-Henrietta
