Advent latin eredetű szó, jelentése „eljövetel”. A karácsonyt megelőző négy hetet advent idejének nevezzük, a négy vasárnapot advent vasárnapjának. Az idén 23 napig tart az adventi várakozás. Ennyi időnk van arra, hogy nagytakarítsunk bent és kint: lelkünkben és otthonunkban; készülődjünk karácsonyra mosollyal, szeretettel, apró meglepetésekkel és finomságokkal. Ez az időszak nekem mindig megpuhítja a szívem kérgét és szebbnek látom a világot, barátaimat és „szigorú” tanáraimat. Csak akkor nehéz a várakozás, ha tétlenül ácsorgunk. Advent első vasárnapját megelőző szombaton, szüleimmel adventi koszorút készítettünk és vasárnap meggyújtottuk az első gyertyát. Majd vasárnap-vasárnap után a következőket. Jó volt látni ahogy sokasodnak az égő gyertyák és közeledik Karácsony. Olyan nagy volt a csend a gyertyák körül, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek. Azt mondta az első:
-Én vagyok a béke! De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem el fogok aludni...
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra. A második azt mondta:
-Én vagyok a hit! Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak. Nincs értelme tovább égnem...
A következő pillanatban kialudt. Szomorúan így szólt a harmadik gyertya:
-Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám. Ezzel el is aludt. Mikor megláttam a három kialudt gyertyát felkiáltottam:
-De hát mi történt? Hisz nektek égnetek kell mindörökké! Elkeseredésemben sírva fakadtam. Ekkor megszólalt a negyedik gyertya:
-Én vagyok a remény! Amíg nekem van lángom újra meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Megragadtam a remény gyertyáját, s lángjával újra életre keltettem a többit.
Add Urunk, hogy ki ne aludjon bennünk a remény! Őrizzük meg szívünkben a hit, remény, szeretet és béke lángját.
Dóczy Orsolya
