Nem szeretem a rövid, borús, esős novemberi napokat, mert hidegek, szürkék,
barátságtalanok. Későn virrad, korán sötétedik. Csak úgy tudom elviselni, hogy mindig arra gondolok: közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Ilyenkor az emberek ajándékokkal lepik meg szeretteiket.
Ezzel az írásommal szeretnék szép gondolatokat küldeni az olvasóknak a karácsonyról. Hisz annyira jó érzés mosolyt varázsolni az emberek arcára! Ez az, ami igazán széppé teszi ezt a nagyszerű ünnepet. Nagyon fontos, hogy ne csak kapni, hanem adni is szeressünk.
Ajándék bármi lehet, akármilyen apróság, akár egy kis idő a szeretteinkre, ami a legdrágább ajándéknál is többet ér, mert szeretetből adjuk.
Még szerencse, hogy a hétköznapok jönnek-mennek, igaz, velük együtt az ünnepek is, melyek sok örömöt, különleges érzést lopnak a szívembe.
Szép szokás ajándékkal kedveskedni
mindenkinek, akiket szeretünk.
Megtanultam szüleimtől, hogy ne csak a bevásárlóközpontok zsibongására figyeljek, hanem a lelki felkészülésre is. Adjunk olyan ajándékokat egymásnak, amelyek nem kerülnek pénzbe. Így például nagyszerű dolog egy jó szót szólni egymáshoz, vagy egy jó tanácsot adni, apróságnak örülni, nem tenni szóvá lépten-nyomon, ha a másik hibázik. Nem nevetni osztálytársaink hibáin.
Az se kerül semmibe, ha óvatosan csukjuk be az ajtót, nem háborgunk a rossz jegyekért, a megrovásokért, nem dobáljuk az ellenőrzőnket. Nem sértődünk meg egy félresikerült szó miatt, tanáraink bíráló szavaiért, hanem arra gondolunk, hogy biztos ők azzal jót akarnak nekünk. Az se kerül semmibe, ha helytelenségeinket megbeszéljük. Ez csak segít abban, hogy megismerjük önmagunkat, s tanuljunk egymás hibáiból.
Mindezekhez nem kell teli erszény, csak szeretet, egymásra figyelés.
Az áradó örömben gondoljunk azokra is, akiknek mindenük megvan, s mégsem tudnak mosolyogni. Lopjunk mosolyt az arcukra!
Ezek voltak az adventi gondolataim, ezeket akartam megosztani minden kedves olvasóval.
Kívánok boldog karácsonyt mindenkinek!
Katyi Petra
