miercuri, 17 noiembrie 2010

Hova lett a tojás?

Kedves hallgatók, bizonyára ismerik azt a közmondást, hogy „ A hazug embert hamarabb utol érik, mint a sánta kutyát”. Hát én ezzel egyet is értek, addig a közmondásig, hogy „mondd meg az igazat, és betörik a fejed”. Igen, már csak ilyen a világ, de azért mondjátok mindig az igazat, ugyanis hihetetlennek tűnik, de néha az igazság is nagyon hasznos. Erre mondok is egy jó történetet:
     Hol volt, hol nem volt, Tojásfalvában élt egyszer egy ember. Nevezetesen Tyúkos Pista. Szegény ember volt, nem volt egyebe, csak egy kis házikója, meg egy Bodri kutyája. Igen ám, de nagyon, de nagyon szerette a rántottát. De nem volt tyúkja, így nem volt tojása, s akkor meg rántottája sem.
            Egy nap, mikor épp egy kis paprikát szedett a parányi kertjében, észrevett egy jókora lyukat a kerítésen, épp akkorát, amelyen egy ember átfér. Egyet gondolt s átbújt. Hát a lyuk épp a szomszéd tyúk ólja mögé vezetett. S lássatok csodát, a tyúkólon is volt egy ökölnyi lyuk. Hát mit gondolt, mit nem, benyúlt a lyukon, valami kereket érzett, kivette, s látta, hogy egy tojás az. Tette is volna vissza, de eszébe jutott valami. Hát mi más, mint egy jókora rántotta. Azzal becsúsztatta óvatosan a zsebébe, és visszament a kertjébe. Fogta a paprikát és olyan rántottát sütött, hogy utána mind a tíz ujját megnyalta. Másnap is vett egyet, meg utána való nap is, persze erről a szomszédasszonynak egy szót se szólt. A szomszédasszony kezdte furcsállni a dolgot, hogy kevés a tojás. Egy nap megkérdezte Tyúk urat:
     -Nem tudja kend, mér nincs nekem tojásom, vagy, hogy ki, vagy mi viszi el?
     -Én aztán nem- felelte Tyúk úr. 
-Na jó, bólogatott a szomszédasszony. S dolgára sietett.
Tyúk úr megkönnyebbülve fordított hátat. „Na ezt megúsztam”- gondolta.
            Másnap mikor Tyúk úr a szokásos manőverére készült, átbújt a kerítés alatt, és benyúlt a tojás után, igen ám, de a szomszédasszony épp akkor nyitotta  ki az ól ajtaját. Mikor látta a kezet, akkorát visított, hogy Tyúk úr úgy megijedt, hogy rögtön a fejéhez kapott. Igen ám, de a kezében volt a tojás, s az úgy elcsattant a fején hogy csak na. Na most már tudja a szomszédasszony, hogy mér tűntek el a tojásai. Tyúk urat jól leszidta, és azt mondta neki, hogy ha kért volna, ő adott volna.



Lőrinc Jonatán