Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kicsi kúrta farkú malac túr, még azon is túl, a Pokol kapuján is túl, volt egyszer egy cserefa. Ennek a cserefának volt hetvenhét gyökere, mindenik gyökerén egy-egy sárkány élt, volt hetvenhét ága és minden ágán hetvenhét holló lakott. Aki az én mesémet meg nem hallgatja a hetvenhét holló vájja ki a szemét.
Ennek a cserefának az árnyékában élt egy vasorrú bába egy földalatti palotában.
Jó cimboraságban élt a sárkányokkal, akik mindig segítettek neki, ha valami rosszban sántikált, pedig a sárkányok nem szerették őt, tartottak tőle, mert mindig azzal tartotta sakkba őket, hogy rájuk szabadítja a Poklot, ha nem segítenek neki minden munkájában. A hollók pedig nagyon sokszor lekárogták.
A gyerekek sem szerették, mert féltek a hegyes orrától, s a sok gonoszságától, rosszfélének tartották, aki mindig rossz fát tett a tűzre, s elrontott minden jót.
A vasorrú bába egy szép napon elhatározta, hogy jó útra tér.
- De hol van az a bizonyos út? Hol is kezdjem? Mi
tévő legyek? - gondolta magában. A cserefa szomszédságában volt egy szép, csipkés tornyú palota, abban lakott a jóságos tündér. Palotáját a csillagok, a Nap és a Hold őrizték.
Irigyelte is őt a vasorrú bába, hisz a palota mindig ragyogott, olyan szép volt, hogy szem nézetlen nem hagyta.
A tündér furcsállta ezt a látogatást, de örült is neki, hisz ő mindig igyekezett jóban lenni nemcsak szomszédjával, hanem az egész világgal. Ismerte jól a vasorrú bábát, hisz ahol ő gonoszkodni kezdett, ott a jótündér mindig megjelent, s megpróbálta helyrehozni azt, amit a vasorrú bába elrontott.
Beengedte hát palotájába, s megkérdezte, miért akar jó lenni. A vasorrú bába elmondta; már megunta, hogy neki nincs egy barátja se. Szeretne ő is jóban lenni a világgal, szeretetre vágyik. Kész megváltozni, csak nem tudja hol is kezdje és hogyan.
-Kezdhetnéd azzal, hogy megpróbálsz kedves lenni mindenkihez, szépen, lágyan beszélsz és mosolyogsz. - mondta a tündér.
-Mondjuk így, kérlek add errébb a sót? -kérdezte a vasorrú bába.
-Igen, kezdetnek nem rossz. - szólt a tündér.
-Próbálj meg a gyerekekkel is kedvesebb lenni, például varázsolj vagy süss sütiket.
-Micsoda? Hogy én süssek? Na nem! Ez ki van zárva. - kiáltotta a vasorrú bába, és elrohant.
Mikor hazament hosszú-hosszú hónapokig bezárkózott, de közben érdekes és finom recepteket írt a gyerekeknek. Kerek egy év után végre kimozdult a házából és megtudta, hogy városukat nagy veszély fenyegeti: három tizenkétfejű sárkány vette birtokába.
A vasorrú bába összeszedte minden varázserejét, s előkereste varázspálcáját. Tudta, hogy a sárkányok nem szeretik a fényt. Elment a jóságos tündérhez, és segítségül hívta őt is.
Elővette régi varászplálcáját, egyet suhintott s így nagy-nagy fényt varázsolt.
A legdühösebb sárkány ordított, száján lángok törtek ki, de a fényesség beborított mindet. Már csak a sárkány üvöltése hallatszott, mikor a fény hirtelen csökkenni kezdett, s a dühös sárkány elterülve feküdt. Újra suhintott egyet a varázspálcájával, ismét eltűnt egy sárkány.
A jótündér segítségül hívta a Napot, a Holdat és a csillagokat. Nappal a Nap segített, éjszaka a csillagok, meg a Hold. Beragyogták az egész tájat, sőt a Nap melegített. És ez már sok volt a sárkánynak, ő is úgy járt, mint az előző társai.
Az emberek örültek a Nap ragyogásának, kijöttek házaikból, mosolyogtak, jókedvűen sétaltak.
A gyerekek hancúroztak a játszótereken; a hollók se károgtak.
-Ezt jól elvégeztük. - szólt a jótündér.
-Igen! Ilyen, hogyha mindnyájan összefogunk - mondta a vasorrú bába. Én egyedül erre képtelen voltam. Tudod, bennem még mindig motoszkál a rosszaság.-Folytasd csak a munkádat a jó cselekedeteiddel. Már túl vagy a nehezén. Csak a kezdet volt nehéz! -biztatta a jótündér a vasorrú bábát.
-De mit tegyek? Nem jut eszembe semmi jó?!
-Hát például foglalkozz többet a gyerekekkel! Tanítsd őket játszani. Játék közben megszeretheted őket. - mondta a jótündér.
A vasorrú bába összegyűjtötte a város összes gyerekét és elkezdtek vidáman énekelni és jatszani.
Mindenki örült, hogy a város megmenekült.
Másnapra a vasorrú bába sütit ígért a gyerekeknek, és be is tartotta a szavát.
Én is ott voltam, jót ettem, aki nem hiszi járjon utána.
Moldován Kinga
