Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer két kis manó. Egyiket úgy hívták, hogy Samu, a másikat pedig Misi. Szegények voltak, mint a templom egere. Egy napon elment Samu Misihez:
- Misi van egy ötletem! Gyere, menjünk szerencsét próbálni.
- Beleegyezek, menjünk- mondta.
Mentek, mentek, mendegéltek s beértek egy erdőbe. Itt lakott egy boszorkány. Nem akármilyen boszorkány volt ez! Ő jó volt, nem varázsolt el senkit!
- Merre, merre kis manók? –kérdezte.
- Szerencsét próbálni megyünk. –mondták.
- Hát, ha szerencsét akartok próbálni az erdő végében van egy kacsalábon forgó száztornyú aranyvár. Ezt egy egyszemű óriás őrzi. Ha legyőzitek, a manókirály nektek adja fél királyságát és két manólányát.
A manók megköszönték az ajánlatot és továbbmentek a vár felé. Elértek a várba. Ott volt az óriás. Éppen szedte az óriásszőlőt. Hosszú haja volt, ebben volt az ereje.
- Mit akartok ti itt az én területemen? – kiáltotta mérgesen.
- Mi csak jöttünk egyet játszani. Kihívunk egy kártyapárbajra. Aki győz megússza, de aki veszít meg kell igyon egy hordó bort.
- Hát játszódjunk – felelte az óriás.
Addig-addig itta a bort az óriás, hogy elaludt. A manók levágták a haját és szegény óriás többet nem támadta meg a király palotáját. A két kis manó megkapta a fél királyságot és a manó királykisasszonyokat. Boldogan éltek, míg meg nem haltak
Győr Péter
