Volt egyszer, hol nem volt egy róka. Ez a róka a falu melletti erdőben élt. Nem szerette a húst. Ő csak gyümölcsöt meg zöldséget evett, mert sajnálta az állatokat megenni. Megvédte a más állatokat a rókáktól.
Egyszer járkált az erdőbe eledel után és meglátott egy rókát, hogy meg akarja enni a mókust. Odaszaladt és elkergette a rókát.
A róka megkérdezte:
- Te mókus nem akarsz a barátom lenni? Ha barátom leszel megvédelek.
- Hát legyen – válaszolta a mókus.
- Gyere velem eledelt keresni. Ugorj fel a hátamra!
Mentek, mentek, mendegéltek mire kiértek az erdő szélére, beesteledett. Tudta, hogy a falu végén van egy nagy kert zöldséggel és gyümölccsel. Odamentek eledelért. Megtömték magukat és elaludtak.
Reggelre a ház tulajdonosa felébredt, s kinézett az ablakon. Meglátta a rókát és a mókust a kertben aludva. Nem hitt a szemének, hogy róka zöldséget és gyümölcsöt egyen. Hamar befutott a műhelybe kihozta a kutyaházat és a ház elé tette. Látta, hogy a mókussal barát, s ezért neki a kertbe egy fára odút tett. Odament hozzájuk és felköltötte őket.
Megkérdezte tőlük:
- Nem akarnak-e ott maradni? Ad nekik szállást és táplálékot. Helyébe a róka védje meg tyúkjait.
A róka beleegyezett.
Este odament egy róka tyúkért, de ezt a rókát elkergette. A róka végezte a feladatát.
A többi házból tűntek el a tyúkok, mert a kutyák lustálkodtak. Ennél az embernél az összes tyúk megmaradt. Az ember meg volt elégedve a róka munkájával. A róka folytatta munkáját, míg meg nem öregedett és meg nem döglött.
Aki nem hiszi járjon utána.
Imre Hunor Levente
